Képzeljétek, láttam ma pár kisgyereket, amolyan 4-5 éveseket, mindegyikőjük egész folyékonyan beszélt franciául! Nagyon tehetségesek errefelé a kisgyerekek!
Ráadásul matematikai zsenik. Az még hagyján, hogy a 10 fölötti számok - egy része - nem "tízen-x", hanem külön nevük van, mint az angolban, németben (eleven, twelve; elf, zwölf), de errefelé 16-ig. Aztán egészen 69-ig (soixante-neuf) nincs is gond. A 70 (soixante-dix) viszont "hatvan-tíz", a 71 (soixante et onze) "hatvan és tizenegy", stb. A 80-ra (quatre-vingts) sincs külön szavuk, hanem "négy-húsz", majd pl. a 94 (quatre-vingt-quatorze), azaz "négy-húsz-tizennégy". „Ils sont fous, ces Français!” (Ha valaha franciául kezdesz tanulni, Asterix kalandjai mindig segítségedre lesznek)
Van egy angol csoporttársam (agyrém, megint egyetemista lettem... a város leghatékonyabb intenzív francia nyelvtanfolyama az egyetemen van), aki teljesen ki van akadva, hogy miért van neme (hím-/nőnem) a dolgoknak, mint a lakcímnek, az országoknak, a dolgoknak, az élettelen tárgyaknak, stb.
Nekem az is újdonság, hogy mennyiféle népek vagyunk mi itt. Tizenketten vagyunk a csoportban: Xiaoqin és Xiaojian Kínából, Megumi japán, Ethem török, Ramin iráni, Annelisse venezuelai, Krisma kolumbiai, Monica mexikói, Julie norvég, Marcin lengyel, Leroy pedig angol.
Gondolom annak ez a névelősdi sem nagy újdonság, aki tanult németet, vagy latin nyelveket. Isten hímnemű. Pont. Ha több emberről van szó, s van köztük nő és férfi vegyesen, akkor összegezve hímneműek, és nincs nőneme a professzornak, vagy az orvosnak. Kevésbé felvilágosult feminista olvasóknak örömükre szolgálhat, hogy az „áldozat” a franciáknál mindig nőnemű.
Arra sincsen szavuk, hogy "olcsó". Persze azt röviden, egyszerűen ki tudják fejezni, hogy "drága" (cher), az olcsót pedig ennek tagadásával fejezik ki, ami ugye nem ugyanaz, matematikailag sem. Vagy azt mondják, hogy "jó piac".
A magyar "is-is" tagadása a "sem-sem" (Otthon én is magyarul beszélek. --> Otthon én sem beszélek magyarul), valahogy úgy néz ki, hogy a pozitív igen+és összeolvad, a tagadásban pedig a negatív nem+és. Szerintem. Vagy nem, de az biztos (ha valaki érdemes információkkal tud szolgálni, ne rejtse el előlem, sem a világ elől). A francia nem hajlandó itt sem kitalálni valami negatívat, hanem az egyik legerősebb pozitív fokozó-kifejezésüket tagadja. (Je parle hongrois à la maison aussi --> Je ne parle pas hongrois à la maison non plus).
Na itt jött el ténylegesen az ideje (!!!) annak, hogy megkérjek minden kedves, nyájas, vagy egyszerű, jószág nélkül maradt olvasót, hogy ha tudomásában van olyan információ, amely érdemben kiegészítené ezt a kis blogbejegyzést, azt most mondja el, s ne hallgassa el mindörökre!
Azt ugye tudjuk, hogy a magyar szemüvegeseknek szemre való üvegük van, s ezért szemnek való üvegen keresztül nézik a világot, míg az angol szemüvegesek egyszerűen csak üvegeket (glasses) hordanak. A német szemüvegesek (die Brille) tekintete keresztülragyog a szemüvegükön, ám a francia szemüvegesek (les lunettes) álmodozóak, állandóan a holdat kémlelik (Hold - la lune → la lunette – a távcső, amivel a holdat kémlelik, s ennek a többesszáma: les lunettes)
A franciák kisujja (l'auriculaire) sem mindennapi elnevezést kapott, ugyanis konkrétan onnan kapta a nevét, hogy azzal lehet piszkálni a fülüket!
Aki nem hiszi, ennek is könnyedén utánajárhat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése